A North American A-36 Apache (Invader, Mustang)

Az 1325 LE maximális teljesítményű vízhűtéses, V-12-es Allison motorral szerelt North American Aviation A-36A repülőgép gyakorlatilag a méltán híres P-51 Mustang zuhanó bombázó és földi csapásmérő változatának tekinthető.

A britek számára a Lend-Lease programon belül leszállított Mustang I tervezése 1940-ben kezdődött, s a repülőgép 1942-ben repült először. Teljesítménye meggyőzte a RAF-t de a gépekre szánt keret kimerült, így 93 példány később már az amerikaiakhoz került. Már az USAAF gépeként, kissé módosítva nem vadászként 1943 áprilisában, Marokkóban került először bevetésre. 1944 júniusáig, az európai harcokban ez a típus volt az USAAF elsődleges zuhanóbombázója. Ettől kezdve szerepét fokozatosan átvették a P-40 Kittyhawk, P-47 Thunderbolt és P-51 Mustang modellek. 15 hónapos amerikai szolgálata alatt bevetésre került Észak-Afrikában, Olaszországban, a mediterrán térségben és a Csendes óceáni térségben, (Kína, Burma, India), ahol az európai hadszíntértől eltérően a háború végéig aktív szolgálatban volt.

Az A-36 a Mustang I-el tulajdonképpen ugyanolyan alakú de megerősített szárnyszerkezetet és más légbeömlő nyílásokat kapott, emellett bombatartó rack-ekkel látták el. Soha nem szerelték viszont a repülőgépbe a P-51-et oly’ híressé tévő Rolls Royce Merlin motort. Bár az Allison V-1710 erőforrással hajtott gép, kezdetben akár alacsony magasságban használt vadászként is kielégítő teljesítményt nyújtott, azonban ez a változat minden tekintetben alul maradt a Rolls Royce motorral szerelt gépekkel szemben. Időközben az is nyilvánvalóvá vált, hogy  a konstrukció a német és japán vadászok fejlesztéseivel sem tudja már felvenni a versenyt. Ennek megfelelően az amerikai hadsereg az A-36-ot szinte már a megjelenésétől zuhanó- és vadászbombázó/földi csapásmérő szerepkörbe sorolta be. Ebben a szerepkörben viszont a repülőgép szerkezete az Allison motorral kombinálva több, mint elégségesnek bizonyult (gondoljunk csak a pl. a Ju-87 modellekre illetve a Douglas SBD Dauntless gépek sebezhetőségére, a fordulékonyságára, gyorsulására és sebességére).

Az Apache-ra több szögletes fékezőszárnyat is szereltek, ami a zuhanást kb. 520 km/h-ban maximalizálta. A nagy magasságokról történő támadás, a zuhanósebesség és egyéb nehézségek miatt a német 88 mm-es légvédelmi lövegek kezelőinek szinte lehetetlen feladatot jelentett egy támadó A-36 lelövése. Viszont az említett zuhanást lassító rendszerrel, egy gyakorlatilag ’esés’ közben tovább nem gyorsuló géppel, a bombázás pontosságát lehetett növelni. “Olyan zuhanásokba tudtunk belemenni, amit előtte kétszer is meggondoltunk volna” /Charles Dills kapitány, P-40-es pilóta/
A maximális bombateher 454 kg volt, ami a gép szerkezetét tekintve tekintélyesnek volt mondható. Mivel eredetileg vadász szerepkörre tervezték, az A-36-ot több géppuskával is felszerelték, ami 6 db x 12.7mm-es, léghűtéses Browning 0.50 cal géppuskát jelentett (2 db mindkét szárnyba, 2 az orr alsó részébe).

Összegzés:
Bár az Apache szolgálati ideje rövidnek tűnhet, szerepét nem szabad lebecsülni: csak a mediterrán hadszíntéren 23,373 bevetést teljesített és több, mint 8000! tonna bombát dobott le! Az A-36A-t elsődleges szerepköre mellett kiváló motorja alkalmassá tette légi harcokra is: Európában és Észak Afrikában összesen 84 repülőt lőttek le velük, ami a szolgálati idő rövidségét, illetve a alkalmazási szerepkörét tekintve tűnhet csak kevésnek.
Gyártásának 1943-as leállításáig hozzávetőleg 500 db Apache készült.

Érdekesség:
Csak egy ászról tudunk, aki Allison-motoros Mustang (A-36)-ot használt: Michael T. Russo hadnagy, (27th Fighter-Bomber Group)

Az A-36 bevetésen: