Az előző részben a tisztán kinetikus energiát hasznosító lőszerekkel foglalkoztunk, most a kémiai energiát hasznosító lőszereket/rakétákat ismertetjük.
APHE/APHECB/APHECBC (játékban APCBC)
Páncéltörő repesz-romboló lőszer
A lőszer a II. világháború korai szakaszában jelent meg. Egy kombinált lőszertípus, amely ötvözi a páncéltörő lőszer áthatolási képességét és a romboló lőszer pusztító hatását. A lövedék külső kemény burkolata egy robbanóanyag (Trinitro-fenol, RDX vagy TNT) töltetet rejt magában, amely késleltetett időzítéssel a páncélt átütve lép működésbe.
- Előnye ennek a lőszertípusnak a többivel szemben, hogy átütés után a repeszek nagy kárt okoznak az ellenségben. Ez az átütés utáni kiváló sebzés teszi általánosságban a játék legjobb lőszerévé. További előnye a többi kémiai energiát hasznosító lőszerrel szemben, hogy nem detonálódik a vékonyabb tereptárgyakon. Kilőhetünk vele kerítés, fa és egyes házak mögötti tankokat is.
- Hátránya, hogy kár okozásához át kell ütni a célpontot úgy, hogy a lőszer detonálódjon is (van esély, hogy az M18 hellcat-en csak keresztül repül a lőszer) és kisebb az átütése a robbanótöltet nélküli változathoz képest.
Shrapnel
Kartács gránát
Egy német származású angol ezredes Georg Schrapnell 1803-ban találta föl. Az ő fejlesztésének az volt a lényege, hogy a régi tömör ágyúlövedék helyett üreges lövedéket hozott létre, amelynek belsejében külön lövedékeket helyezett el, s ezek a kilövés után becsapódáskor vagy a levegőben késleltetést követően nagy területen szóródtak szét hatalmas pusztításokat végezve az élő erő soraiban.
Érdekesség: A II. világháborús orosz 120mm-es kartács lőszerben 760 db acélgolyó foglalt helyett, míg a vietnami háborúban használt 105mm-es amerikai lőszert 8000 db acél nyílheggyel töltötték meg.
- Előnye, hogy a gyengén páncélozott járművek belsejében (küzdőtér) nagy pusztítás visz véghez és valamivel jobb az áthatolási képessége a repesz-romboló lőszernél.
- Hátrány a gyenge áthatolási képesség és a kevesebb robbanó töltet miatt a repeszek kevesebb energiával rendelkeznek így a célpont mellé csapódva nem képesek sérülést okozni a páncéltesten.
High-Explosive (HE)
Repesz-romboló gránát
A repeszromboló lövedékek robbanóanyaggal vannak töltve, mely becsapódáskor felrobban. A HE lövedékeket nem a páncél átütésére tervezték, viszont bizonyos vastagságú páncéllemezt így is képesek a robbanás nyers erejével átütni. A robbanótöltet robbanásakor a gránát robbanása gyakorlatilag egy tized milliszekundum alatt (a másodperc tízezred része alatt) megy végbe és azt a test üregében keletkező 100-300 ezer kg/cm2 nagyságrendű nyomás jellemzi, ami a lövedék testet széttépve abból nagy energiájú repeszeket hoz létre.
Érdekesség: Ölő hatású repeszdaraboknak az alábbiakat tekintik: élő erő leküzdéséhez 4-5 g súlyú repeszek, amelyek a becsapódás pillanatában legalább 100 J kinetikai energiával rendelkeznek, légi célok leküzdéséhez pedig 10-30 g súlyú repeszek, amelynek kinetikai energiája 750-1000 J.
- Előnye, hogy gyengén páncélozott célpontokat hatékonyan tudja likvidálni.
- Hátránya a kis átütés és páncélozott járművek elleni csekély sebzés. Valamint detonálódik az átlőhető tereptárgyakon.
High-Explosive, Anti- tank (HEAT)
Kumulatív gránát
A lőszer két fő részből áll egy robbanó és egy kumulatív töltetből. Becsapódáskor a speciálisan kialakított robbanófej belsejében egy vékony rézből készült kúp (kumulatív töltet) található, ami a robbanás pillanatában fókuszálódik egyetlen, igen vékony, plazma forróságú, réz sugárrá, ami egy lyukat éget a páncélon és a rézkúp anyagának jelentős része ezen az apró nyíláson át jut be küzdőtérbe minden éghető anyagot felgyújtva és a legénységet is likvidálva.
Érdekesség: A 15 km/másodperc sebességgel a páncél irányába mozgó kumulatív fém sugár a páncélba ütközve, annak felületén 2000000 kg/cm2 nyomást hoz létre.
- Előnye, hogy működési mechanizmusa miatt minden távolságon ugyanakkora az átütése, ami alkalmassá teszi nagy távolságokra lévő célpontok megsemmisítésére. Egyes esetekben úgy működik, mint a HE gránát (nem átütő találat a lövegpajzson eredményezhet lefelé ható robbanást, ami megsebezheti a vezetőt, lőszerrekeszt, üzemanyag tartályt.
- Hátránya, hogy nem tudunk vele kerítéseken és egyéb átlőhető tereptárgyakon átlőni, mert detonálódik azokon. Valamint a tank kilógó alkatrészein idő előtt detonálódhat (T-34- re hegesztett ágyrács, T-64 oldalsó lemezei, valamint az ERA (robbanó reaktív páncélzat) teljes mértékben semlegesítheti).
High-Explosive Anti-tank Fin-Stabilized (HEAT-FS)
Forgás stabilizált kumulatív gránát
A kumulatív gránátok kifejlesztését követően egy komoly problémára derült fény. Kísérleti robbantásokkal, ahol nem a löveg csövét hagyja el a forgó mozgást végző lövedék, ott lényegesen jobb eredményeket produkált a kumulatív töltet az áthatolás terén. A mérnökök megállapították, hogy még a becsapódás pillanatában is forgó mozgást végző lövedék teríti a plazma sugarat, így kevésbé fókuszált az energiája, mint a nem forgást végzőké. A forgó kumulatív lövedékek az űrméret kétszereséig, a nem forgók az űrméret négyszereséig terjedő vastagságú páncélt ütnek át. Így született meg a terv miszerint a robbanótöltetet függetleníteni kell a lövedéktesttől. A stabilizáló berendezés biztosítja repülés közben a lövedék stabilizálását, ami úgy történik, hogy a lövedék csőtorkolatból való kilépése után a szárnyak kinyílnak és lövedéktől független forgó mozgásba kezdenek a légellenállás hatására.
- Előnye hogy nagyobb az áthatolási képessége, mint a HEAT (kumulatív) gránátnak (háború utáni francia HEAT lőszerek kivételek, ott külső burok foroghat szabadon, így elhagyható a szárny).
- Hátránya megegyezik a HEAT (kumulatív) gránáttal.
High Explosive Squash Head (HESH)
Nagy robbanóerejű rogyókúpos gránát
A gránát egy plasztik robbanóanyag töltettel ellátott lövedék, amit a brit hadsereg mérnöke Charles Dennistoun Burney fejlesztette ki a 1940-es években. Kezdetben épületek, bunkerek rombolására használtak nagy erejű plasztik robbanóanyagokat. A tesztek során fény derült rá hogy a lökéshullám, amit a robbanószer kelt az anyagokban kiválóan működik fém felületeken is. Így jött létre a nagy robbanóerejű rogyókúpos gránát (HESH), ami a robbanás előtt szétterül a páncéllemezen és a robbanás erejével lökéshullámot indít el a páncéllemezben, amitől szilánkok szakadnak le annak belső felületén, átütés nélkül.
- Előnye, hogy a páncél döntöttsége előnyösen befolyásolja az átütés értékeket. Ez a lőszer a magasabb br szinteken jelenik meg, ahol már a döntött páncél a jellemző, nem a vastag.
- Hátránya, hogy a döntött páncélt ugyan hatékonyan leküzdi, de a repeszek többsége a páncéllemezre merőlegesen indulnak el, azaz például a királytigris felső frontlemezét meglőve a repeszek harcképtelenné teszik a vezetőt és a géppuska kezelőt, valamint a váltót is megsemmisítik, de a tankban további károkat nem okoz megbízhatóan.
Unguided Rockets
Nem irányított rakéták
A rakéta igen egyszerű felépítésű eszköz. Elől van rögzítve a robbanótöltet a csapódó gyújtóval. A rakétatest hátsó részén a fúvócső található, amely körül a stabilizátor szárnyak vannak elhelyezve. A harckocsi által alkalmazható rakétafegyverek két nagyobb csoportba különíthetőek el: a páncélzatra telepített rakétavető rendszerek és a harckocsi főfegyveréből indítható rakéták (kombinált fegyverzet). Az indítóállványra kézzel felhelyezett rakétákat a kezelő a vezetőállásról vagy vezetékes távkapcsoló segítségével indítja. Az indítóállványra szerelt összes rakéta elektromos úton indítható 7-10 másodperc alatt. A korabeli rakéták semmilyen pályahelyesbítő szerkezetet (pl. elektronika) nem tartalmaztak, mivel elsősorban egy adott terület robbanásokkal való elárasztására, letarolására készültek. A korabeli kísérletek során az 5500 méterre lévő célpont körül kb. 1,5 kilométeres körön belül csapódtak be a rakéták, ami meglehetősen durva célzás a tüzérségi lövegekhez képest.
- Előnye, hogy nagy területet tudunk tűz alatt tartani és elég nagy az elrettentő ereje.
- Hátránya, hogy nem lehet vele pontosan célozni és nem lehet vele távolra lőni. Továbbá nagy eséllyel felrobbanhatnak a rakéták az indítóállványon, ha eltalálják egy robbanó lőszerrel. Ha ki akarunk rakétázni egy tankot, akkor nem egy rakétát kell elindítanunk. A sorozatos rakétaindítás miatt viszont mindenki tudni fogja, hogy hol vagyunk.
Anti-Tank Guided Missile (ATGM)
Irányított tankelhárító rakéta
Az első irányított páncéltörő rakéták az 1950-es években jelentek meg. Ezek a rakéták még vezetékes távirányítást alkalmaztak, azaz ezeket a rakétákat az indító berendezéssel egy, a repülés közben letekeredő vezeték kötötte össze, amin keresztül az irányító katona által generált parancsjeleket vették. Az egyszerű felépítés és a kis méret miatt hajtóműve szilárd hajtóanyagú, általában két fokozattal, az első, gyorsító fokozat pár tizedmásodperc alatt (általában a vetőcsövön belül) kiég, és menetsebességre gyorsítja a rakétát, azután a menethajtómű az elért sebességet hosszabb ideig képes fenntartani. Általában kumulatív robbanótöltettel rendelkezik. Többféle irányítórendszerük lehet: a legkorábbi típusok vezetékes, parancsközlő távirányítással rendelkeztek, ma jellemző a lézeres félaktív önirányítás, az infravörös önirányítás, vagy az aktív lokátoros önirányítás.
A játékban két típusú ATGM található: első generációs rakétáknál a célra vezetési folyamatot nekünk kell végrehajtani a kiindulási ponttól a célig (hand-aimed)”WASD-vel irányítható” és második generációs ahol csak a célpontot kell kijelölnünk és a rakéta a célba jutást önállóan végzi (semi-automatic)”egérrel irányítható”.
- Előnye, hogy nem kell számolnunk a lőszereséssel, így távolra is pontosan lőhetünk. Az indító platformok kialakításának köszönhetően általában fedezék mögül, tankunkat teljesen elrejtve indíthatjuk a rakétát.
- Hátránya, hogy a kompozit és reaktív páncélzat nagyon hatékony ellenük. Továbbá nehéz mozgó célpontotokat eltalálni velük és a rakéták sebessége töredéke a standard lövedékek torkolati sebességének, ezért a célpont akár ki is térhet előle, ha észreveszi. Ez az első generációs (hand aimed)”WASD-vel irányított” rakétákra hatványozottan igaz.
Smoke shell
Füst gránát
A füstgránát egy olyan lövedék, amely vagy becsapódáskor, vagy késeltetést követően egy gyújtó töltés hatására ködöt/füstöt képez különböző vegyi anyagok használatával. Célja a vizuális kapcsolat gátlása az ellenség számára. Elterelésre és védekezésre kiválóan alkalmas eszköz. A köd/füstképzés hatékonyságát három adat határozza meg: a smoke screen radius (terítés mértéke m-ben), a screening time (teljes hatás kifejtéséig szükséges idő) és a screen hold time (ameddig a a ködképző anyag nem oszlik el a levegőben).
Érdekesség: A köd és füstképző anyagok listája nagyon hosszú így megtalálhatóak köztük olyanok, amik különböző színekben terítenek a fehértől a zöldön át egészen a liláig, de a terített füst esetlegesen maró/mérgező vagy hőfejlesztő anyagokat is tartalmazhat. Meg találhatók köztük például cink-klorid, titán-tetraklorid és foszfor.
- Előnye, hogy a lövedéket az ellenségre vagy egy csapattársra lőve nem csak magunkat tudjuk fedezni vele, de csapattársainkat is.
- Hátránya, hogy azt a lőszert be is kell tölteni, ami értékes másodpercekbe kerül, többnyire nem éri meg használni, ha van füstgránát vetőnk.
Smoke Screen
Füst/Ködgránát vető
A füst gránát elengedhetetlen a modern hadviselésben, így ez is komoly fejlődésen ment át az évek során. Az elsődleges fegyverzet lefoglalása védekezési szempontból nem mindig előnyös így a járművekre külső vetőcsöveket szereltek, hogy a védekezés és a támadás egyszerre teljesülhessen igény esetén.
- Előnye, hogy nem a csőbe kell betölteni a lőszert, így egyből rendelkezésre áll a füstfüggöny.
- Hátránya, hogy általában egyszer használatos és csak a foglalókörökben tölthetőek újra, lassan. (példa egy kivételre: Jadgpanther, mely egyesével lövi a gránátokat)