Fejlesztés – SOMUA S.35, a köztársaság védelmezője
Ma bemutatunk nektek egy ismerős francia harckocsi kialakítást: ez a SOMUA S.35 közepes harckocsi, ami az 1930-as évek egyik legjobb közepes tankjának számított és hamarosan ti is találkozhattok vele a War Thunder 1.75-ös frissítésében!
A SOMUA S.35 harckocsit 1934-ben fejlesztették ki a lovasság számára, hogy kibírja a páncéltörő fegyverek lövéseit. Ezt a kihívást a SOMUA cég vállalta el, és 1935 tavaszára teljesen el is készültek az AC3 megnevezésű, első prototípussal.
Sajnos azonban a korai tesztek több problémát is felvetettek, ezért a SOMUA folytatta a munkát és megalkotta az AC4 változatot, ami már alkalmasnak bizonyult. 1936-ban ez a típus lett francia hadsereg lovasságának szabványos közepes harckocsija. Hamarosan meg is kapta a hivatalos SOMUA S.35 megnevezést.
A gyártás 1936-ban kezdték meg és a cél 600 darab előállítása volt. Azonban a gyártás során anyagi gondok merültek fel, így az eredetileg tervezett 600 helyett mindössze 450 darab készült el a francia hadsereg részére.
A második világháború kitörése után az S.35 harckocsikat Franciaország védelmére rendelték ki a német támadókkal szemben. Mivel ezt a tankot kifejezetten a többi nemzet páncélosaival való harcra tervezték, remekül állta a sarat a Panzer III és korai Panzer IV harckocsikkal szemben.
Lényegében, a legtöbb csatában, amiben az S.35 a német Panzer típusokkal 1000 méteres távolságban harcolt, ott a francia harckocsi képes volt a Panzereket úgy megsemmisíteni, hogy nem szenvedett kritikus sérülést.
Sajnálatos módon, miközben az S.35 remekül teljesített a harcban, addig a karbantartói nem tudtak ilyen pozitívan nyilatkozni róla. Az öntött páncéltest és a bonyolult felfüggesztéskialakítás miatt, az S.35 harckocsikat nagyon nehézkes volt karban tartani – főleg ha a jármű megsérült a harcban, mivel a legénységnek esélye sem lehetett megjavítani.
Bár az S.35 több csatát is sikerrel vívott meg, ezek a győzelmek kérészéletűek voltak. Végül Franciaország 1940 júniusában megadta magát, miután a német csapatok elfoglalták az ország északi részét, délen pedig a Vichy kormány rendezkedett be. Több tucatnyi S.35 harckocsit fogtak el ekkor, amiket átalakítottak és a német, valamint olasz csapatokhoz küldtek. Néhány modellt a Tengelyhatalmak szövetségesei is kaptak, például Magyarországra és Bulgáriába is került belőle.
Az S.35-öt végül 1945-ben vonták ki a hadrendből, a háború végén.
A War Thudnerben a SOMUA S.35 a francia harckocsik fejlesztési fa alacsony rangjának elengedhetetlen kelléke lesz, a tűzerő, mobilitás és páncélzat kiegyensúlyozottsága miatt. Történelmileg, a legnagyobb hátránya a mechanikai karbantarthatósága volt, de ez a játék adottságai miatt nem fogja csorbítani a nagyszerűségét a War Thunderben.
Mivel az S.35-öt a lovassági ezredeknek szánták, elsődleges feladata a gyalogság áttöréseinek kihasználása. Emiatt egy relatíve erős, 190 lóerős, V8 dízelmotorral látták el, amivel a sebessége elérheti a 40km/h-át.
A 47 mm-es SA 35 ágyú jó ballisztikai jellemzőkkel rendelkezik és tovább növeli erejét, hogy egy forgatható toronyban helyezték el, amit a parancsnok irányít, Azonban a páncéltörő lőszerek nem tartalmaznak robbanóanyagot, így bár 1000 méterig remek páncélátütési ereje van, de a maximális sérül okozásához közvetlen találatra van szükség a kritikus helyeken.
Az S.35 kisebb mint az elsődleges ellenfelei, például a Panzer III és IV. Emiatt nehezebb is eltalálniuk, de a kisebb méret a legénység számát is korlátozza. Ez a probléma persze csak a való világban jelent problémát, ahol a parancsnoknak kell elvégeznie minden feladatot az ágyún. Bár a War Thunderben a teljes harckocsit egyetlen játékos irányítja, mindössze egyetlen lövés elég lehet az S.35 kiiktatásához (különösen ha egy robbanó lövedék jut be a szűkös küzdőtérbe).
Az S.35 páncélzatát 35 mm-es öntött acél alkotja a testén, míg 56 mm-es a torony elején. Ezzel képes elhárítani a gyengébb páncéltörő ágyúk lövéseit, valamint csökkenteni az erősebb ágyúk sebzését nagyobb távolság mellett.
Ma bemutatunk nektek egy ismerős francia harckocsi kialakítást: ez a SOMUA S.35 közepes harckocsi, ami az 1930-as évek egyik legjobb közepes tankjának számított és hamarosan ti is találkozhattok vele a War Thunder 1.75-ös frissítésében!
A gyártás 1936-ban kezdték meg és a cél 600 darab előállítása volt. Azonban a gyártás során anyagi gondok merültek fel, így az eredetileg tervezett 600 helyett mindössze 450 darab készült el a francia hadsereg részére.
A második világháború kitörése után az S.35 harckocsikat Franciaország védelmére rendelték ki a német támadókkal szemben. Mivel ezt a tankot kifejezetten a többi nemzet páncélosaival való harcra tervezték, remekül állta a sarat a Panzer III és korai Panzer IV harckocsikkal szemben.
Lényegében, a legtöbb csatában, amiben az S.35 a német Panzer típusokkal 1000 méteres távolságban harcolt, ott a francia harckocsi képes volt a Panzereket úgy megsemmisíteni, hogy nem szenvedett kritikus sérülést.
Sajnálatos módon, miközben az S.35 remekül teljesített a harcban, addig a karbantartói nem tudtak ilyen pozitívan nyilatkozni róla. Az öntött páncéltest és a bonyolult felfüggesztéskialakítás miatt, az S.35 harckocsikat nagyon nehézkes volt karban tartani – főleg ha a jármű megsérült a harcban, mivel a legénységnek esélye sem lehetett megjavítani.
Bár az S.35 több csatát is sikerrel vívott meg, ezek a győzelmek kérészéletűek voltak. Végül Franciaország 1940 júniusában megadta magát, miután a német csapatok elfoglalták az ország északi részét, délen pedig a Vichy kormány rendezkedett be. Több tucatnyi S.35 harckocsit fogtak el ekkor, amiket átalakítottak és a német, valamint olasz csapatokhoz küldtek. Néhány modellt a Tengelyhatalmak szövetségesei is kaptak, például Magyarországra és Bulgáriába is került belőle.
Az S.35-öt végül 1945-ben vonták ki a hadrendből, a háború végén.
A War Thudnerben a SOMUA S.35 a francia harckocsik fejlesztési fa alacsony rangjának elengedhetetlen kelléke lesz, a tűzerő, mobilitás és páncélzat kiegyensúlyozottsága miatt. Történelmileg, a legnagyobb hátránya a mechanikai karbantarthatósága volt, de ez a játék adottságai miatt nem fogja csorbítani a nagyszerűségét a War Thunderben.
Mivel az S.35-öt a lovassági ezredeknek szánták, elsődleges feladata a gyalogság áttöréseinek kihasználása. Emiatt egy relatíve erős, 190 lóerős, V8 dízelmotorral látták el, amivel a sebessége elérheti a 40km/h-át.
A 47 mm-es SA 35 ágyú jó ballisztikai jellemzőkkel rendelkezik és tovább növeli erejét, hogy egy forgatható toronyban helyezték el, amit a parancsnok irányít, Azonban a páncéltörő lőszerek nem tartalmaznak robbanóanyagot, így bár 1000 méterig remek páncélátütési ereje van, de a maximális sérül okozásához közvetlen találatra van szükség a kritikus helyeken.
Az S.35 kisebb mint az elsődleges ellenfelei, például a Panzer III és IV. Emiatt nehezebb is eltalálniuk, de a kisebb méret a legénység számát is korlátozza. Ez a probléma persze csak a való világban jelent problémát, ahol a parancsnoknak kell elvégeznie minden feladatot az ágyún. Bár a War Thunderben a teljes harckocsit egyetlen játékos irányítja, mindössze egyetlen lövés elég lehet az S.35 kiiktatásához (különösen ha egy robbanó lövedék jut be a szűkös küzdőtérbe).
Az S.35 páncélzatát 35 mm-es öntött acél alkotja a testén, míg 56 mm-es a torony elején. Ezzel képes elhárítani a gyengébb páncéltörő ágyúk lövéseit, valamint csökkenteni az erősebb ágyúk sebzését nagyobb távolság mellett.