Történelmi áttekintés

Az M4 Sherman a szövetségesek által egyik legtöbbet használt második világháborús tank volt. Sokrétű felhasználhatóságát rengeteg változatának és folyamatos továbbfejlesztésének köszönhette. Egyik változata az angol 76,2 mm-es, L/55 űrmérethosszú Ordnance QF (Quick-Firing) 17 fontos löveggel felszerelt Sherman Firefly volt.
Az angolok által nagy számban használt Shermanekhez kölcsönbérleti szerződés keretein belül jutott a brit hadsereg. 1943-ra nyilvánvalóvá vált, hogy ezek tűzereje már nem volt elegendő a német páncélosok leküzdésére. Ezt sikerült orvosolni azzal, hogy bepréselték a Sherman tornyába a 76,2 mm-es OQF 17 fontos brit páncéltörő löveget. Ez a löveg lényegesen nagyobb závárzattal és hátrasiklással rendelkezett, mint a 75 mm-es amerikai, ami miatt nem fért volna el a toronyban változtatás nélkül. A hátrasiklás mértékét csőszájfékkel csökkentve sem állt rendelkezésre elegendő hely. A szükséges helyet a löveg és a lőszerek számára a rádió áthelyezésével biztosították, melyet a torony hátuljára hegesztett acéldobozban helyeztek el (a torony hátuljába lyukat vágtak, amin keresztül elérték). A tank ennek köszönhette jellegzetes alakját. Továbbá eltávolították a testbe épített géppuskát (a vezető mellé is lőszer került) és a závárzatot is elforgatták balra 90 fokkal, lehetővé téve a löveg oldalról való töltését.
1944 elején kezdődött el a sorozatgyártása. Megbízhatósága miatt kedvelték használói és több mint 2100 Shermant alakítottak át ily módon.

Sherman Firefly mk. Ic álcázott ágyúcsővel, a németek a hosszú, 17 fontos
löveggel szerelt tankokat célozták először a tűzerejük miatt

A játékban

A Firefly a játékban egy rang III-as brit közepes tank, mely a többi brit tankkal együtt az 1.55-ös “Royal Armour” frissítéssel érkezett. Kezdetben 5.0-ás harci minősítéssel rendelkezett, de ez mára már 4.7-re redukálódott és remélhetőleg a továbbiakban sem változik.

Löveg:

A tank egy 76,2 mm-es OQF 17 fontos löveggel van felszerelve (77 lőszerrel), mellyel először az Archeren találkozhattunk. Ezzel a löveggel van felszerelve a rang III-as brit tankok többsége, sőt még a rang IV-es Centurion mk. 1 is. Kezdetben csak páncéltörő (AP) és repesz-romboló (HE) áll rendelkezésünkre, melyből az utóbbit el is felejthetjük, mivel a 0.50-es kaliberű toronygéppuskánkkal eredményesebbek lennénk. A modifikációk fejlesztésével sorra elérhetővé válnak a lágy-orrú páncéltörő (APC) és a lágy-orrú páncéltörő, ballisztikai süveggel ellátott (APCBC) lőszerek. Ezek közül a legjobb az APCBC, mely 4.7-es harci minősítésen kiváló átütés értékekkel rendelkezik (senkit se szeretnénk táblázatos átütés értékekkel untatni), mellyel nem okoz különösebb gondot az ellenfél átütése. A löveg további előnye a rövid töltésidő (alap legénységgel 7,7 másodperc, míg ász legénységgel 5,9 másodperc), mely egy tapasztalt, ötös szintű töltővel egész pontosan 6,8 másodperc. Ez a gyors töltés gyors toronyforgással is párosul.

17 fontos páncéltörő ágyú

Páncélzat:

A tank tornya szemből 76,2 mm-es öntött homogén páncél döntve, mely 80-90 mm-es effektív páncélzatnak felel meg. A löveg körül viszont már vastagabb a páncél (90 mm + 50 mm-es lövegpajzs). Itt már számíthatunk pár lepattanó találatra. A torony oldala és hátulja 50,8 mm-es páncélzattal rendelkezik, mely a géppuskák és egyes légvédelmek ellen nyújt védelmet. Teteje 25,4 mm, ami a legénységet védi a repülők ellen (az mk 103  és társai ellen természetesen nem).
A testpáncélt szemből egy 55 fokban megdöntött 50,8 mm-es páncéllemez testesíti meg, ami 80-90 mm effektív páncélnak felel meg. Ez az ellenséges tankok ellen nem jelent megbízható védelmet. A frontpáncél a váltó környékén a döntöttség megszűnésével tovább gyengül. Oldalt és hátul 38,1 mm-es páncél áll rendelkezésünkre, mely még a légvédelmek ellen se nyújt védelmet. Fontos megemlíteni, hogy a motorteret felülről egy 12,7 mm-es páncéllemez fedi, melyet a repülők különösebb erőfeszítés nélkül átütnek. A testpáncélt kis mértékben erősíti a kifejleszthető kiegészítő páncélzat. Ez a modifikáció a test elejének és oldalának nagyját 20 mm vastag lánctalp elemekkel fedi be (cserébe majdnem egy tonnával nehezebb lesz a tankunk), de a tank elején a gyenge pontokat sajnos nem.

Mobilitás:

A tank mobilitása a többi Shermanhez hasonló. A 30,6 tonnás Fireflyt egy 425 lóerős (teljesen kifejlesztve) motor hozza mozgásba, így közel 14 lóerő/tonna értéket eredményezve. Ez az arány valamivel rosszabb lesz a kiegészítő páncélzat felrakásával. A 41 km/h-s végsebességet úton és sík terepen is egyaránt eléri. Nagy sebességen lendületből jól fordul. Alacsony sebességen viszont már lomhábban, de még így is elég jól manőverezik.

Előnyök/hátrányok:

Hogyan használjuk:

Mivel tankunk egy támogató tank összes jellemzőjével rendelkezik (nagy átütés, gyors töltés, nem túl jó páncélzat), érdemes az éppen pofozkodó csapattársainkat kicsit hátrábbról támogatni/fedezni. Mivel lőszereink nem tartalmaznak robbanó töltetet, kicsit pontosabban kell vele célozni, mert nem képződik annyi repesz. Ha az ellenfél ránk néz, akkor mindenképpen a lövészt vagy löveget célozzuk. Ha viszont nem ránk figyel érdemes vezetőt vagy motort lőni, hogy ne tudjon elmenekülni. Utóbbi esetben valószínűleg megharagszik ránk és felénk fordítva tornyát, ki akar majd lőni minket. De általában mi hamarabb betöltünk, mint hogy ez bekövetkezne és ilyenkor már a lövészre vagy a lövegre célozva lövés képtelenné tesszük, majd kilőjük (ha eddig nem sikerült volna). A tapasztaltabbak egyből célozhatnak lőszerrekeszre is, de tapasztalatom szerint ez nem detonálódik megbízhatóan.
A modulok fejlesztési sorrendjében nincs semmi egyedi követelmény. Értelemszerűen először a javítókészletet, APC lőszert, tűzoltót, majd az APCBC lőszert fejlesztjük ki. Innentől már egyéni preferencia alapján fejlesztjük a további modulokat, de ajánlott még kifejleszteni a lövegkalibrálást, a magassági irányzékot és a motormodifikációkat is.