A Reggiane számára az olasz Királyi Légierő által egy új, nagy kaliberű fegyverzettel felszerelt csillagmotoros vadászrepülő tervezésére kiírt versenyen való részvétel új tapasztalat volt. Az olasz tervezőcég korábban csak nagy méretű bombázókon dolgozott, ám Roberto Longhi és Antonio Alessio mérnökök biztosak voltak benne, hogy valami újat is le tudnak tenni az asztalra. A versenyre általuk tervezett egyfedelű vadászrepülő alumíniumötvözetből készült és az amerikai Seversky P-35 projekt ihlette. A Re.2000 (ahogy a készítői hívták) széleskörű tesztelésen esett át 1939 nyarának végén. A verseny más nevezőihez képest remek repülési tulajdonságokat és sebességet produkált. A német Bf 109 E-vel való összehasonlítás során a Re.2000 jobb manőverezőképességűnek bizonyult, sőt, meglepő módon lerepülte a mozgékony C.R.42 kétfedelű repülőgépet is a tesztek során. Mindezek ellenére a Re.2000 végső soron elvesztette a versenyt, ugyanis a tesztek során szivárgási problémák merültek fel az üzemanyagtartályokban, ám voltak a repülőgép iránt érdeklődő külföldi vásárlók: a britek 300 darabot rendeltek a brit Királyi Légierő számára (mely megrendelést természetes sztornóztak Olaszország háborúba lépési miatt), de érdekelt volt Finnország, Jugoszlávia, Svájc és Portugália is. Svédország 60 egységet, Magyarország pedig 70 darabot és gyártási licencet is vásárolt (a magyar változat a Héja nevet viseli). A Re.2000 vadászrepülő-sorozat tervei alapul szolgáltak a Reggiane jóval sikeresebb jövőbeli fejlesztéseinek.