Breda Ba.88, avagy a második világháború egyik, ha nem a legrosszabb és leggyengébb repülőgép konstrukciója.

Az olasz Breda Ba.88 “Lince” (hiúz) iskolapéldája egy propagandán felhizlalt gépnek, ami az életben, háborús körülmények között totális kudarcnak bizonyult.
Egy kétszemélyes, kétmotoros, teljesen fémből készült, földi célpontok támadására kifejlesztett repülőről van szó, aminek a karrierje biztatóan indult. Mind a motor (2×1000 lóerős Piaggio P.XI. RC.40, 14 hengeres, kétsoros csillagmotor), mind a test erős volt, a fegyverzet (3 db 12,7 mm-es, mereven beépített géppuska, 1 db 7,7 mm-es, forgatható géppuska a pilótafülkén. 1000 kg maximális bombateher) papíron komoly tűzerőt képviselt.  A hatótávolság sem volt rossz (1645 km), a végsebesség kitűnő: 1937-ben két világrekordot állított fel: 62 mérföldön 321,24 mérföld/óra átlagsebességet ért el, majd pedig 295,15 mérföld/óra átlagot egy 621 mérföld hosszú repülés alatt (1 mérföld kb. 1,6 km). Ráadásul ezt a rekordot ugyanazon év decemberében tovább javította 344.24 illetve 325.6 mérföld/órára. Szépen hangzik, nem?

Breda Ba.88: inkább hasonlít egy szép autóra, mint egy komoly harci repülőre.

Csakhogy, miután felszerelték a teljes fegyverzetet és beépítették a többi harci felszerelést, a repülőnél jelentős egyensúlyi instabilitás jelentkezett. Emellett szinte az összes repülési jellemzőben komoly teljesítménycsökkenés volt tapasztalható. (Hiába kapott később erősebb motort, ez szinte egyáltalán nem segített a gép kezelhetőségén.) Ennek ellenére az olasz légierő 1940 június 16-án, 12 db Ba.88-at küldött bevetésre egy korzikai repülőterek elleni akció keretében. Három nappal később kilenc másik gépet vezényeltek Korzika fölé. A küldetések megmutatták, milyen kevéssé használható a konstrukció és az olaszok maradék reménye is szertefoszlott, mikor a Bredákat Líbiába küldték a britek elleni harcra. A repülőgépeket egy homok/por kiszűrésére alkalmas szűrővel látták el, ami bár logikus lépés volt, de a nem megfelelő tervezés  következtében a motorok könnyen túlmelegedtek az elégtelen szellőzés miatt.

Repülés közben: a robosztus felépítés, a masszív megjelenés gyenge minőséget takart.

1940 szeptemberében, Észak Afrikában Sidi Barramot kellett volna támadnia a Bredáknak, azonban a küldetést meg kellett szakítani, mivel a gépek, bár paramétereik alapján ez nem lett volna gond, nem tudtak a célig elég magasságot gyűjteni, illetve az egyéni meghibásodások és problémák miatt egy szimpla, tartható formációt, sem voltak képesek felvenni. Sőt! A gyártó által megadott végsebesség felét is alig tudták elérni. 1940 novemberében ezért kiszereltek a gépekből minden használhatót, a vázat pedig olasz reptereken csalinak használták a brit gépek ellen.
A lesújtó eredmények ellenére a gyártást nem állították le és további  67 repülőgépet szállítottak le a csapatokhoz, amiknek nagy része egyből a szeméttelepre került. Talán ez a project volt a második világháború repülőgépgyártásának legnagyobb kudarca.

Érdekesség:
A Breda nem mutatott jelentős eltérést a teljesítményben, tömegben, terhelhetőségben és teljesítmény/tömeg arányban a Bf 110-hez képest. Az aerodinamikai és minőségbeli különbségek azonban jelentősek voltak, amik a Bf 110-et összehasonlíthatatlanul jobb géppé tették. A Piaggio P.XI motor erős volt ugyan, de megbízhatatlan és meghibásodásra hajlamos, ami a Re.2000 gépekben is előjött. A magyar konstruktőrök később ezeket a motorokat kicserélték.

1943-ban a Ba.88M típus-jelet három zuhanóbombázó géppé átalakított Lince-re használták, komolyabb eredmények nélkül fejezte be pályafutását.