Történelmi háttér

Az 1970-es évek közepére tisztává vált, hogy mind a brit tengeralattjárók ballisztikus fegyverzete, mind az ezekkel felszerelt Resolution-osztályú tengeralattjárók hirtelen elavulttá kezdtek válni és már nem voltak méltó kihívói a szovjetek új nukleáris fegyvereinek. A brit katonaságnak tetszettek az amerikai Trident rakéták, melyekről kiderült, hogy a Resolution-osztályon való alkalmazásuk lehetetlen a technikai korlátok miatt. 1980-ban a brit kormány az új cirkáló tengeralattjáró tervezése mellett döntött. A Vanguard-osztályú nukleáris meghajtású tengeralattjárókat úgy tervezték, hogy azok felszerelhetők legyenek az amerikai Trident rakétákkal. Tervük alapjául a korábbi generációs Resolution-osztályú rakétahordozók szolgáltak. Az új fegyverzet mellett a Vanguardokat a legújabb szonárrendszerrel szerelték fel, lopakodóképességét és hajtásláncát továbbfejlesztették. A britek 6 vagy 7 darab Vanguard-osztályú atom-tengeralattjárót terveztek üzembe helyezni, ám a hidegháború egyre közeledő vége miatt a nukleáris arzenál bővítése már nem volt szükséges az Egyesült Királyság számára. Jelenleg négy darab Vanguard-osztályú tengeralattjáró van szolgálatban a brit Király Haditengerészetben, s ezek az Egyesült Királyság nukleáris fegyvereinek egyetlen platformjai.