Történelmi áttekintés

A hidegháború elején a nyugati hatalmakat eléggé aggasztották a Szovjetunió rendelkezésére álló harckocsik, de főleg azok erős páncélzata. Ezen probléma orvoslására fejlesztették ki a 183 mm-es OQF L4 löveget, melyet aztán Centurion alvázra implementáltak. Fontos megjegyezni, hogy az FV4004 Conway projekt ezzel párhuzamosan, ugyanazért a célért, de egymástól függetlenül zajlott.
A jármű fejlesztését két részre lehet osztani. Az FV4005 Stage I inkább egy tesztjármű volt a löveg számára, mintsem egy kész páncélvadász. A Centurion alvázra szerelt löveg semmiféle védelmet nem kapott, a legénység ki volt téve az időjárás (és az ellenség) viszontagságainak. Ettől a hatalmas lövegtől 6 lövést vártak el percenként, ami még két töltővel is álomnak bizonyult (egy lövedék össztömege meghaladta a 100 kg-ot). Ezt egy mechanikus töltéssegítő rendszerrel próbálták meg orvosolni (továbbra is kézzel kellett a lövedéket a csőbe juttatni).

FV4005 Stage I

Mivel a legénység védelme fontosabbnak bizonyult, mint a 6 lövés/perces tűzgyorsaság, az FV4005 Stage II már nem tartalmazott töltést segítő mechanikát. Megmaradt a Centurion alváz, melyre egy nagy, doboz alakú tornyot illesztettek. Legvastagabb részén is mindössze 14 mm volt, ezt még nehézgéppuskával is át lehetett lőni. Bár ez nem jelentett problémát, mivel nem közelharcra tervezték. A torony elvben teljesen körbeforgatható volt, de egyenetlen terepen ez nem volt ajánlott, ezért inkább 90 fokban korlátozódott.

FV4005 Stage II torony a bovingtoni tank múzeumban
(nem eredeti alvázon)

A löveg méreteit jól szemlélteti, hogy elsütésnél 87 tonnányi visszarúgást produkált. 150 lövést adtak le ezzel a löveggel, melyek között szerepelt egy-egy  Centurionra és Conquerorra leadott tesztlövés is. Az előbbiről lerobbant a torony, míg az utóbbi lövegpajzsa kettétört.

Az FV4005 lövegének alapja a BL 7.2 inch tarack volt

A játékban

Az FV4005 a játékban egy rang IV-es brit páncélvadász, mely mindhárom játékmódban 6.7-es harci minősítéssel rendelkezik és az 1.67-es “Assault” frissítéssel érkezett.

Löveg:

Lövegünk a már fentebb említett 183 mm-es OQF L4 löveg, mely csak nagy robbanóerejű rogyókúpos gránátot (HESH) tud lőni. A HESH működési mechanizmusa miatt (lásd: Harckocsi Lőszer Ismertető II) minden távolságon 254 mm-t üt át (30°-on már “csak” 201 mm-t), tehát a célpont átütésével sose lesz gondunk a számok szerint. Lövegünk újratöltési ideje hasonlít a KV-2-höz, alap legénységgel 43,3, míg ász legénységgel 33,3 másodperc (tapasztalt legénységgel, ötös töltővel 36 másodperc).
A lőszerünk torkolati sebessége a briteknél jellemző APDS lőszerhez képest jóval kisebb, egész pontosan 716 m/s, ami nehezíti a célzást nagyobb távolságokon. Ebben segíthet a koaxiális 7,62 mm-es géppuska, mely ballisztikája hasonló.

A koaxiális géppuska segít a célzásban, a géppuska lövedékek
oda esnek ahova célzok

A torony forgási sebessége méretéhez viszonyítva egész jónak mondható (teljesen alap legénységgel is 10,7 fok/másodperc), ám horizontális kitéríthetősége jobbra és balra mindössze 45-45 fok. Lövegsüllyedése 7 fok, mely elegendőnek bizonyult az esetek többségében.

Páncélzat:

Az FV4005 páncélzatáról nem lehet túl sokat írni, mivel nem nagyon van neki. Az alváz gyakorlatilag megfelel a centurion alvázának, azaz a frontpáncél 76,2 mm-es hengerelt páncél, míg az oldala 50,8 mm, hátulja pedig 38 mm. A motorteret egy 29 mm-es lemez fedi, mely elég védelmet nyújt a repülők ellen.

Tankunkat bedöntve is maximum 140 mm körüli effektív páncélvastagságot
érhetünk el, de kérdés, hogy van-e értelme

A testpáncél egyből értelmét veszti, mikor ránézünk a toronypáncélra. Az egész tornyot 14 mm-es hengerelt acélból hegesztették össze, melyet a játékban fellelhető összes harckocsi át tud ütni (még az FCM.36 is, tényleg…). Előfordulhat, hogy 5 legényégi tagból kilőnek 4-et (a toronyban tartózkodókat) egy 12,7-es nehézgéppuskából, közelről leadott rövid sorozattal.

Mobilitás:

Mozgásunk valamivel rosszabb a Centurion Mk. 3-nál, mivel körülbelül 9 tonnával nehezebb az FV4005. A 650 lóerős motor elég hamar felgyorsítja az 59,5 tonnás tankot (körülbelül 11 lóerő/tonna) a 28 km/h-ás végsebességére, melyet terepen is szépen tart. Forgása hasonló a Centurionéhoz, ami kicsit lomhának mondható (de nem lesz gond az irányba fordulással). Az emelkedőn való forgolódást a Centurionhoz hasonlóan az FV4005 se szereti.

Előnyök/hátrányok:

Hogyan használjuk:

Az eredményes használathoz két dolgot kell betartani, illetve ismerni. Az egyik a megfelelő helyezkedés, a másik a HESH lőszer megfelelő használata.

A megfelelő helyezkedés kulcsfontosságú a túlélésünk szempontjából, mivel nincs se páncélunk, se gyors újratöltésünk. Ebből adódik, hogy nem mi leszünk azok akik a frontot tolják. Próbáljunk csapattársaink mögött elhelyezkedni úgy, hogy támogathassuk őket egy-egy lövéssel. Mindenképp legyen a közelben valami fedezék (domb, ház, csapattárs), mely mögé elbújva háborítatlanul tudunk újratölteni (ne feledjük, hogy több mint fél perc a töltésünk!). Hatalmas tornyunk miatt ez néha nagy kihívást jelenthet. Vigyázzunk a legénységünkre, mert ha a két töltő közül akár csak egyet is elveszítünk, az amúgy is hosszú töltésidőnk jelentősen megnő.
Ha betöltöttünk és célpont is van előttünk, akkor a frontunkat körülbelül 20-30 fokos szögben mutatva jöjjünk ki a fedezék mögül. Így van a legtöbb esélyünk az ellenfél lövedékének lepattintására (továbbá a lőszerrekeszünk se ott van), de lehetőség szerint kerüljük ezeket a helyzeteket.

Lehetőség szerint várjunk, amíg elterelődik rólunk a figyelem,
mielőtt kijövünk a fedezék mögül

A HESH lőszerrel kicsit máshogy kell célozni, mivel működési mechanizmusa miatt nem csak azt kell figyelembe venni, hogy az adott ponton “átütjük”-e a célpontot. A 183 mm-es HESH lőszerrel a célpont “átütésével” nem lesz gondunk, viszont a döntött páncél okozhat kellemetlenségeket. A képződő (célpont páncéljából leszakadó) repeszek terjedési iránya merőleges a páncéllemezre (független a becsapódási szögtől).

A fentebbi képből jól látszik, hogy az erősen döntött páncélokat (jellemzően a frontpáncélokat) kerülni kell, mivel ezt eltalálva általában nem tudjuk egy lövéssel kilőni a célpontot (hosszú töltésidőnél probléma lehet). Például a Királytigris frontpáncélját eltalálva kilőjük a vezetőt, a géppuskakezelőt, a váltót és általában a löveget is mindkét lánctalp társaságában. Ilyenkor könnyen elképzelhető, hogy ellenfelünk hamarabb megjavítja a lövegét, mint ahogy mi betöltenénk a következő lőszert.

Az IS-6-ot szemből, a tornyán érdemes meglőni

Érdemes tehát olyan helyen eltalálni a célpontot, ahol a páncéllemezre merőlegesen lövész vagy lőszerrekesz van (tehát valami fontos modul/legény). Általánosságban elmondható, hogy szemből (és hátulról) a tornyot érdemes lőni, mert egy sikeres találat esetén mindent kitörlünk belőle. Ha viszont a célpont oldalát látjuk akkor a torony alatti testet vagy magát a tornyot érdemes célozni. A lánctalptól és mindenféle kilógó páncélelemektől óvakodjunk, mivel ezeken detonálódva lőszerünk nem feltétlen fog komolyabb kárt okozni.

A legénységnél a töltésidő csökkentésére kell törekedni, tehát a töltőkezelőnél a fegyverújratöltést, a parancsnoknál pedig a vezetőkészséget érdemes fejleszteni. Ezek mellett érdemes még a harctéri javítást is (sokszor fognak závárzatot és egyéb modulokat ellőni).
A modulok terén a sorrend a gyakran ismételt javítókészlet, oldalirányzék, tűzoltó berendezés trió után a lövegkalibrálással, legénységpótlással és a motormodifikációkkal folytatódik. Végül a megmaradt modulok tetszőleges sorrendben történő kifejlesztésével végződik.