Történelmi Áttekintés

A T-10-es fejlesztése 1948-tól 1952-ig tartott, gyártása 1953-tól 1966-ig folyt és 1953-ban állt rendszerbe. Fejlesztését még IS-8-ként kezdte, melyet továbbfejlesztettek és végül az IS-10 jutott el a sorozatgyártásig. Sztálin 1953-as halálát követően szinte azonnal megkezdődött a sztálinizmus egyes elemeinek eltörlése és ennek részeként a sorozatgyártásba küldött IS-10-est átnevezték T-10-zé. Elődjének nem az IS-7 tekinthető, hanem az IS-3, fő feladata pedig az amerikai M103 és a brit FV 214 Conqueror elleni harc volt.

A T-10 gyártása több altípust is magában foglalt, bár ezek nem sokban különböztek a bázismodelltől. 1956-ban jelent meg a T-10A, mely egy kezdetleges vertikális stabilizátort, míg az 1957-ben megjelenő T-10B már kéttengelyes stabilizátort kapott. Az utolsó változatot a T-10M képviselte, mely szintén 1957-ben jelent meg. E variáns esetén már kívülről is feltűnőbb volt a különbség, mivel a kéttengelyes stabilizátor és nukleáris, biológiai és vegyvédelemi rendszer mellett infravörös éjjellátót és egy új, hosszabb löveget (M-62-T2) is kapott. Továbbá a 12,7 mm-es DShKM nehézgéppuskákat is kicserélték 14,5 mm-es KPVT nehézgéppuskákra. 1967-ben megkapta az APDS és HEAT lőszereket is.

T-10, melyen még a 122 mm-es D-25TA löveg volt a jól megszokott csőszájfékkel

1960-as évek elejére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a modern harctéren a nehéz harckocsiknak már nincs létjogosultságuk, mivel nem tudtak együtt mozogni a gyorsabb harckocsikkal. Ezt a tényt a T-62 megjelenése tette egyértelművé, ami fegyverzetben és páncélzatban is felvette a versenyt a T-10-el, mozgékonyságban pedig fölülmúlta azt.  A T-10-est a Szovjetunió elsősorban elrettentésre használta, illetve egyes források szerint a harckocsit Egyiptom és Szíria használta az Izraellel folytatott háborúkban (ám erre nincs fényképes bizonyíték). 1968-ban a T-10-est visszavonták a frontszolgálatból, ám csak 1996-ban vonták ki véglegesen. Alapvetően nehéz megmondani, hogy pontosan hány darab készült belőle, de annyi biztos, hogy ezernél több.

A játékban

A játékba a T-10 utolsó változatával, a T-10M-el játszhatunk, mely egy rang VI-os szovjet nehéz tank. Az 1.51-es “Cold Steel” frissítéssel érkezett és azóta sokféle harci minősítéssel rendelkezett már, jelenleg 8.3-as értékkel rendelkezik.

Löveg:

Mivel a játékba a T-10M került be, így nem az IS-széria korábbi tagjairól ismert löveget kell tovább használnunk, hanem kapunk egy új 122 mm-es  M-62-T2S löveget kéttengelyes stabilizátorral. Szerencsénkre ez a löveg alaplőszernek megkapja a játék legjobb AP(HE)CBC lőszerét, mely 100 méteren 276 mm-es, 0°-os páncélt üt át. Az alap AP(HE)CPC lőszer mellett HE, APDS és HEATFS áll rendelkezésünkre, melyekből az utolsó kettőt ki kell fejlesztenünk. A HE lőszer feleslegesnek mondható mivel, ha valami kilőhető vele, akkor az a 14,5 mm-es nehézgéppuskákkal is menni fog. Az APDS lőszer magas torkolati sebességének köszönhetően elég jó távolra lövöldözéshez, a HEATFS meg a nem kompozit páncélos, páncélozott célpontok ellen. Érdemes általánosságban az alap lőszert használni.

122 mm-es M-62-T2-es löveg, amit a T-10M kapott

Az újratöltés a T-10M egyik gyenge pontja. Ez alap legénységgel 20, míg ász legénységgel 15,4 másodpercet jelent (azaz körülbelül duplája például a leopárdnak). Tapasztalt legénységgel és ötös szintű töltővel 16,3 másodperc körül tölt. A löveg vertikális kitéríthetősége lefelé 4°-ban kimerül, de ezt már megszokhattuk a szovjet tankoknál.

Páncélzat:

Tankunk tornya az elődjeihez hasonlóan kis profilú, jól páncélozott és szépen le van kerekítve. Ez a nyers vastagságot tekintve 250 mm-től (a lövegpajzs +100 mm) 190 mm-ig terjed a torony elején, majd folyamatosan csökken, ahogy haladunk körbe. Oldalt már csak 157 mm, ami hátul 102-re redukálódik. Az egyes lőszerekkel szembeni pontos védelmi értékeket a “Páncélvédelem vizsgálata” funkcióval tudjuk megnézni. Általánosságban elmondható, hogy szemből nagyrészt immunis a hagyományos páncéltörő lőszerekre (AP, AP(HE)CBC). Egyedül a HEATFS, jobb APDS-ek és APFSDS lőszerek jelenthetnek problémát, valamint a torony tetejét eltaláló HESH lőszer is okozhat meglepetést.
Ezek a megállapítások a testre is igazak. Itt nem a páncél vastagsága fogja megállítani a hagyományos páncéltörő lőszereket, hanem annak döntöttsége. Vastagsága 120 mm, ám 57°-ban döntött, így 270 mm körüli effektív vastagságot lehet vele elérni. Tankunk hasa gyenge pontnak számít, mivel itt a 120 mm-es páncél csak 50°-ban van megdöntve, általában már be lehet lőni (effektív 200 mm). A tank oldala csak 80 mm, de kialakításának köszönhetően könnyen megmenthet minket (a HEAT lőszerek gyakran megakadnak a felfüggesztésben), de az a legjobb, ha nem erre építjük a taktikánkat.

A szokatlan formájú oldalpáncél, mely gyakran kellemetlen
meglepetéseket okoz az ellenfélnek

Tankunk hátulja 50, illetve 60 mm döntve, tehát ha hátba lőnek, akkor a lepattanás esélye kicsi. Légi célpontok ellen a motorteret és a torony tetejét is 30 mm-es lemez védi, ami az átlagos támadásokkal szemben jó védelmet biztosít, de MK 103-mal és társaival nagyobb gond nélkül átüthető.

Tankunk hasa, toronygyűrűje és a vezető búvónyílása, valamint a torony teteje
(HESH lőszerrel meglőve) gyenge pontoknak számítanak

Mobilitás:

50 tonnás tankunkat egy 750 lóerős dízelmotor hajtja meg (15 lóerő/tonna), ami egy közepes tankhoz hasonló mobilitást eredményez. Ez azt jelenti, hogy jól gyorsul, lendületből jól fordul (álló helyzetben kicsit rosszabbul), úton az 50 km/órás végsebességét hamar eléri (terepen 40-et). Összességében nagyon hasonló a T-54-hez, azaz tudunk vele legelöl haladni és/vagy jó pozíciókat elfoglalni.

Előnyök/hátrányok:

Hogyan használjuk:

A T-10M egy kiváló tank volt 1.51-es megjelenésekor, mivel a mobilitása ellenfeleihez hasonló volt, lövege az alap lőszerrel minden célpontot be tudott ütni és a páncélja (szemből) közel áthatolhatatlan volt a rálőtt lövedékek többségének (kivéve persze a HEATFS lőszert). Ekkor 8.0-ás harci minősítéssel rendelkezett, sőt egy időben még 7.7-es is volt, így mikor összekerült a 6.7-es mezőnnyel (ekkor a királytigrisek uralták a harcmezőket, tehát volt bőven 6.7-es mezőny), akkor nagyon eredményesen lehetett használni. Ám amint megjelentek a játékban a modern MBT-k, a T-10M előnyös tulajdonságai nagyban csökkentek vagy eltűntek. Jellemzően a sebesség lett a legfontosabb, gyorsabban újratöltöttek és páncélját átütötték (mint a valóságban).

Tankunk használata nagyban függ a körülményektől. Ha maximum 8.7-es harci minősítésű tankok vannak ellenünk, akkor használhatjuk viszonylag bátran, együtt haladva a többi közepes tankkal. A mozgékonyságát kihasználva foglaljunk el egy előnyös pozíciót ahonnan védhetjük/támadhatjuk az egyes pontokat. Ezen a szinten az ellenséges tankok nem sokkal gyorsabbak nálunk és páncéljukat könnyedén átütjük az alap (AP(HE)CBC) lőszerünkkel is (érdemes tartaléknak pár darab HEATFS-t is vinni). Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy lassú töltésünk miatt jobb ha van mellettünk egy csapattárs, mivel ha több ellenfél van velünk szemben, könnyedén hamar vége lehet a csatának. Ha egyedül vagyunk akkor próbáljunk egy közepes távolságot tartani a célponttól (hogy két lövés között ne tudjon ránk jönni) és fedezék mögé visszahúzódva töltsünk.

Gyorsaságunkat kihasználva foglaljunk el előnyös pozíciókat

Az alkalmazandó taktika teljesen megváltozik, ha modern, kompozit páncélos MBT-k vannak ellenünk. Ekkor figyelembe kell venni, hogy mindenki gyorsabban tölt nálunk, mindenkinek jobb lövege és lőszerei vannak és a páncélunkat könnyedén beütik. Tehát itt már nem lehet agresszíven előremenni, ahogy az előző esetben. Kénytelenek vagyunk várni és lehetőleg oldalból meglepni ellenfelünket. Az alap lőszer már nem mindig megfelelő egyes célpontok leküzdéséhez, de még mindig érdemes ezt használni az átütés utáni sebzése miatt (egy oldallövés általában végzetes a célpontnak). A leadott lövésnek pontosnak kell lennie, mivel az esetek többségében nem lesz lehetőségünk leadni egy másikat.

Legénységünk képzésekor érdemes egyszerre töltőkezelőnk fegyverújratöltését fejleszteni, a parancsnok vezetőkészségével és általánosságban a harctéri javítással együtt. Ennél a tanknál a harctéri javítás is ugyanannyira fontos mint a töltésidő csökkentése, mivel a frontvonalon sokszor lőnek majd meg minket. Másodlagosan fejleszthetjük a harckocsivezetés, célzás, távolságbecslés képességeket. Végül a fürgeség és életerő képességekkel zárjunk (bár ezen a szinten már mindenkinek van egy-két nagyon jó legénysége, amit használni szokott).
A modulok fejlesztésénél a sorrend a javítókészlet, oldalirányzék, tűzoltó berendezés szentháromság után a lövegkalibrálással, APDS lőszerrel, szűrővel és magassági irányzékkal folytatódik. Végül a HEATFS lőszer és a megmaradt motor modifikációk kifejlesztése után a maradék modulok tetszőleges sorrendben fejleszthetők (bár érdemes a legénységpótlást, a füstgeneráló rendszert és a füstgránátot priorizálni).